- Mi lesz a vacsora?
- Találtál.
- Ok.
A találtál egy típikus fősikolás étel. Benézel a hűtőbe, és amit ott találsz, azt eszed. Nah ez a Találtálas vacsora. Egyszerű de nagyszerű!
Az aznapi menü szerves részét képezte 1 kg kenyér, fél rúd szalámi (csak és kizárólag házi), S**R budget kolbászutánzat (ár-értékben sok vetélytársát veri - szerintem), margarin, idényzöldségek, sör. Mindezt a 8. ker kellős közepén, ahol az utca neve tökéletesen tükrözte akkori állapotainkat - jelenleg utcánk remete része is jól jellemez.
És hogy mi az, ami ezt az egészet felejthetetlen emlékké tette, és valószínűleg unokáink is emlegetni fogják?
Hát ez:
Erre mit is lehetne mondani? Ismerőseink véleményét idézném emoticonok formákában: :) :D ;) ;D
Zsolti: A történeti hűség, és a teljesség kedvéért el kell mesélnem, hogyan születt, illetve hogyan lett ez nagy kedvenc, és milyen szerepet tölt be életünkben.
A fennen taglalt vacsora, mint az illik a konyhában zajlott. Mivel otthoni életünk nagy része a konyhában zajlott, kötelezően valami hangkeltésre, és a rádióhullámok vételmére alkalmas eszköz szól, teszi elviselhetőbbé a napot. Ez a vacsora attól volt más, hogy Norbi barátom első estéjét töltötte - divatos szóval élve - szingliként. Lélek ápolás (értsd ivás) közben fura volt, hogy csak a 8ker természetes zajai szűrődtek be, ezért rádiót kapcsoltunk. Mint mindig most is a Juventus szólt. Egyszercsak felcsendült a fenti nóta, és mi kórusban, természetesen hamisan és dőlve a röhögéstől énekeltük, hogy midnájtlédi...
Ami a bizarr, hogy bármikor bárhol meghalljuk a nótát, éneklünk. Ha kell, ha nem. Sőt! Bármennyire is hihetetlen, lehet fokozni. Munka közben, ha meghalljuk megy az SMS az alábbi módon.
SMS1: Juventus, MOST!
SMS2: HÜLYE!!!! :D
