Nem. Én már semmit sem értek, ami a nő-férfi örök harc részeit képezi. Azt tudni kell, hogy lassan fél éve én is keresem másik énem, mert hisz az ember társas lény, tehát magányra vágyik - de nem félévnyire. Legalábbis én nem. És ezzel mások is így vannak. Van aki két éve, van aki rövidebb ideje, de keresi, de nem találja a másikat - vagyis azt, akivel újra egy egész lehetne. Ilyenkor merülnek fel olyan kósza gondolatok, hogy mi történne, ha érzelem mentes - értsd: csak dugjunk - kapcsolatot keresne. Hisz milyen jó is az, hogy csak egy telefon, és már házhoz is jön a hús-gyümölcs. Kinek mi. És itt jön érvként az, hogy nekem úgysem jön össze semmi párkapcsolat, mert mire rájön a másik, hogy de jó is ez, addigra valami elmúlik, vagy ki sem alakul, és már vége is. És nem az illető hibájából, hisz ő megteszi mindazt, amit egy egy hónapos kapcsolatban meg lehet tenni - és az sem elhanyagolható. Meg másoknak is működik. Igen, de ők olyanok. Vagy mégsem? Hiszen a puszta fizikát leszmítva igen is kell valamilyen érzés - érted, ÉRZÉS, hogy minden működjön, csússzon, sikamlósan haladjon előre a kéj kegyes ösvényein. Vagy ezt már csak én nem hiszem el, hogy egy egyszerű dugáshoz -ohh párdon, egészségügyi párkapcsolathoz - más is kell, mint puszta fizika? Nem vagyok - annyira - csalódott, hogy ezt csak én gondoljam így? Mert tudtommal ha valamit nem élvezek, az munka. És ha a szex munka, akkor azért fizetek. QTPie írta az Érett nők blogon, hogy így vagy úgy, de mindenki fizet a szexért. De akkor már élvezzem, és ne csak a fizikai részét, mert csak a surlódási együtthatók nem okoznak teljes kielégülést. Nehezen tudom elképzelni, hogy szex után úgy szívjunk el egy cigit, hogy nem bújik oda, vagy ölel meg, vagy bármi, ami jelét jelenti annak, hogy jó volt - vagy legalább hogy volt??? Ki tudja. Másoknak biztos hogy megy, én még ebbe sem tudnék érzelemmentes lenni. Pedig változom folyamatosan. Zsoltival azon vitázunk mostanában, hogy mi is az, ami mostanában a nőknek kell. Az sem titok, hogy jelenlegi életvitelem mellett interneten - "fújj, de elkeseredett lehet" már hallom is, de nem érdekel - keresek párt. Mint már egy másik posztban írtam, elenyésző a válaszoló nők aránya. Vagy a fotóm vagy a bemutatkozó szövegem miatt. A fotó az hozott anyag, a szöveg meg úgy igaz, ahogy ott van. A lényeg, hogy véleményem szerint jelen pillanatban elég nehéz úgy csajozni, hogy azért kedveljenek meg, amilyen én vagyok valójában. Hajthatok én, csak valahogy az nem kell. "Hidd el, pár év múlva pont olyat fognak keresni, mint amilyen Te vagy!" - köszönöm a bíztatást, de nekem most kellene valaki, nem csak pár év múlva. Ki tudja, addigra milyen leszek. Jobb - nem hinném. Rosszabb - az sem. Csupán másként fogok látni sokmindent, és ki tudja, akkor mi lesz.
Ma esti agymenésemhez a zenét a Quimby - Cuba Lunatica - és Daniel Merriweather - Change - szolgáltatta.
