Ma este vacsorakészítés közben épp a Juventus rádió kívánságműsora szólt, és egy hölgy az alábbi számot kérte férjének. Hallgassuk meg figyelemmel. Különösen a szöveget, és a mondanivalót.
Nos, ha valakinek ezt a számot küldi a felesége, akkor
..és kinyílt a kupé ajtaja:
És így indult el egy több, mint 3 hónapos utazás. Az út elején az ember feszeng, hisz sose tudja, milyen is a másik, aki besétált a kupéjába - és ezzel együtt az életébe is. Jött, látott, (ki)nézett (számomra nem is akárhogy), és elkezdtünk regélni. Három év plusz igen sokat jelent az életben, de eddig még sosem jöttem rá, mennyit is. Sokat. Vagy annál valamelyest kevesebbet.
És a vonatunk csak ment, hol személy-, hol tehervonati minőségében, de haladt. Arra, amerre épp a váltó állt. De sose sebesen, vagy gyorsan. Mert mindig ott volt az a bizonyos kalauz, aki a jegyek mellett a gondolatokat is kezelte. És a kalauz nem tett semmit, csak felvett egy álarcot, amitől máris szebbnek és jobbnak látszott, pedig megkopott uniformisa jól mutatja, hogy a lényeg nem változott, csak a körítés.
A vonat haladt tovább, de valami gond mindig volt a szerelvénnyel. Hol a mozdony jelezte, hogy ő ezt nem bírja, hol a kocsi fékjei kezdetek vészfékezésbe - szorult a fékpofa, és valahogy nem akart kiengedni hosszú ideje. És a kalauz csak járt és kelt a szerelvényen, és mindig visszatért a kupéhoz. Mindig úgy, mindig akkor, amikor már volt esély őszintén beszélni. De a megkopott uniformis, a megszokás hatalma, a változástól való félelem együttesen azt eredményezte, hogy a kupéban már csak ketten maradtak.
A kupé ajtaja bezárult, és a vonat robog tovább a deltán át egy bezárandó mellékvonalon, megállíthatatlanul.
Én leszáltam a vonatról, mert nekem csak eddig tartott az utazásom. Nekem eddig szólt a jegyem. Budapest Kőbánya vasútállomás - Kiskunhalas. 2 óra 30 perc, 3 hónap. Ez vagyok én, aki akkor bukkan fel, amikor a szükség úgy kiívánja.
Mazsolázgatom a reggeli híreket, úgy ahogy szoktam. Az összes mértékadó híroldalon átfutom a belpolitikai, és gazdasági híreket, árfolyamhíreket, és ahol van, ott kommentet is olvasok.
Rájöttem, csodálatos dolog, semmitmondó, szinte anoním becenevek mögé bújni, nyíltan zsidózni, igazszívűzni. Szeretem látni, ahogyan a "magukfajták" óvják és/vagy hibáztatják a magunkfajtát, bármit is jelentsen ez az egész. Mindenről a másik tehet. Nézzünk egymás szemébe, és mondjuk azt egy napon: én voltam, én tettem.
Addig, míg naívan erre várok addig zene, olyan valakitől akit nem értenek, vagy nem is csinál semmit, de pont mert lesajnálják, és megvetik, nyíltan kimondhatja a véleményét!
Az ember mindig eljut arra a pontra, hogy magába száll, és megnézi mit is tett eddig. Mostanában minden estém ezzel telik, pedig 24 évesen nem kellene ezen rágódni. Carpe Diem! Milyen jól is hangzik. Mindig fülembe cseng nagymamám mondata, amit középiskolás koromban mondogatott nekem: "Ne feledd kisfiam, ezek életed legszebb évei!" Akkor az azonnali válasz az "Ezek?" volt. És lőn igaza van. Tényleg azok voltak, meg a fősikolás éveim is, leszámítva a vizsgaidőszakokat. De azt is el lehetett viselni. Akkor megvolt az elképzelésem arról, hogy milyen is leszek mostanra. Feleség, biztos munka, és tervben a gyerek. Tudom, ezt 17-18 évesen képzeltem így, aztán most hol is vagyok? Budapesten, egy albérletben a kanapén épp a web2-es életem élem, egyedül, munka nélkül, jelenleg kilátások nélkül is. Ennek az évnek a második fele az, amit biztos hogy kukába szeretnék helyezni. Volt valami, ami megváltozott. És most nem a magánéletemre gondolok. Hiszem azt, hogy bármennyire furán is lett vége kapcsolatomnak, valahogy mindkettőnk számára ez volt a helyes döntés. Igaz ezt a sors még nem igazolta, de hiszem. Hiszem, mert mást nem tehetek. Illetve de, próbálkozom. Próbálkozom, de nem tudok olyan lenni, amilyen szeretnék. Én megfogadtam, hogy mindig magamat adom, mert abból nem lehet baj. Vagyok amilyen vagyok, és ezt kell szeretnem, mert ezen nem akarok változtatni. Mikor épp a hosszú-haj korszakom éltem, Szüleim mindig kérdezték "Miért?". "Mert azt szeretném, hogy azért szeressenek, amilyen én vagyok, valójában." És ehhez tartom is magam. De lehet bennem van a hiba. Sőt, vagy talán mégsem. Lehet a keresési feltételekkel van a gond? Nem tudom, nem hinném hogy olyan hű de nagyon elszálltak a feltételek. Szeressen úgy, ahogy vagyok. Ha rosszul kelek, akkor is, és akkor is, ha ágyba viszem Neki a reggelit. Ezért tudok kiakadni az olyan embereken, akik nem veszik észre, hogy mekkora Kincs is az, aki ott van Mellettük. Mert azt tudjuk jól, hogy minden sikeres Férfi mögött ott van A NŐ. Aki segíti, támogatja, és olykor igen, rászáll, hogy "De ezt nem így kellene." Csak nekem fura az, hogy az ilyet nem veszik észre? És itt most a nőkre is lehet mondani. A NŐ miért nem veszi észre azt, hogy amit csinál, az nem az Ő érdekeit szolgálja, hanem csak elodázza azt, amit nem kellen húzni-halasztani? Tudom, miért akarom Én megmondani, hogy mi a jó, amikor a saját életemet sem tudom helyretenni. Tudom jól, a hiba az én készülékemben van. De ha már megkapom a lehetőséget arra, hogy segítsek, mert valahol ez az igazi természetem, akkor miért kell engem hülyének nézni? Tudom, hogy a jelenlegi helyzetem nem túl rózsás, de akkor is, "Én nem akarok abba a helyzetbe kerülni, amiben Te most vagy!" Oh, köszönöm, hogy Rávilágítottál arra, hogy miben is vagyok. Igen abban. 24 évesen megint ott tartok,hogy szüleim tartanak el, meg ami még beesik apró-cseprő dolgok abból tartom el magamat is. Meg nemlétező magánéletemet. Ami mondjuk van, de milyen? A barátok azok, akik tartják bennem a leleket valahogy. És milyen jól is esik, amikor az egyikük örül, mert végre valami alakulóban van. És engem már ez is fel tud dobni. Mostanában inkább vagyok energia-vámpír, mint energia forrás. Sajnálom is azt, aki a közelembe kerül teli élettel. Mire elbúcsúzunk, már nagy valószínűséggel annyira kimerült, hogy nem is igen akar velem találkozni. Megértem. Én se szeretek panaszkodni. Csupán a hangulatommal képes vagyok másokat lefárasztani. És valószínűleg ez az oka annak, hogy egyszerűen nem keresem a társaságot. Végignéztem a híváslistámat. 3 név, akik az elmúlt 3 hétben folyamatosan benne vannak. Meg Szüleim. Örök hála, hogy ilyen Szüleim vannak. Nélkülük és a Barátok nélkül nem biztos, hogy ott tartanék, ahol...
Ime a nagy nap, az első receptünk, amit a Kedves Olvasóink elé tálalunk. Akkor vágjunk is bele a főzésbe!
Szükséges hozzávalók 2-3 fő részére:
Az edényben a zsiradékot felhevítjük, és ebbe tesszük bele a megtisztított, apróra vágott sárga- és fehérrépát. A zöldségeket a zsiradékon megfuttatjuk 2-3 percig, majd felöntjük azt egy pohár vízzel. Első körben ekkor fűszerezzük meg az ételt, ki miként szereti. Nálam ez 1 evk só, bors és vegeta volt. Amint az első adag víz egy kicsit elfőtt a zöldségről, hozzáadom a már előre elkészített, konyhakész húst, majd 4-5 percig kevergetem az addig elkészült alapban. Ezután annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. Itt jön a második kör fűszer, szintén igény szerint. Ezek után a húst addig főzzük, míg a levét el nem forrja. Miuztán elforrta a levét, és a húst megkóstoltuk ízre, a 3 db tojást rántotta formájában hozzáadjuk - ezt lehet többféleképpen is, akár külön edényben készítem el a rántottát, akár a húsra magára öntöm rá, és úgy. Az étel állagától nem kell megijedni.
Amíg a hús elfőli a levét, addig a krumplit meghámozzuk és felszeleteljük vagy kockázzuk, igény szerint. Az elkészült krumplit kivajazott vagy kifóliázott tepsibe tesszük, sóval és vegetával jól megszórjuk, majd 170-180 fokra előmelegített sütőbe tesszük úgy 35-40 percre.
Az étel elkészítési ideje mindent beleszámítva 1, másfél óra. Mivel az étel nem könnyű, ezért egy jó ebédre megfelelő, vagy nagyobb társasághoz, de egy randihoz valami könnyebb étel az, amit javaslunk.
Nevet mi nem tudtunk adni, ha valakinek van egy jó ótlete, azt örömmel várjuk.
Az utcán járva-kelve hallottam az alábbi történetet, és most nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
A lényeg: a csaj a pasijával találkozott, de mivel már csak egy darab koton volt, ezért be kellett menni a drogériába vásárolni egy dobozzal. Ezzel még nincs is gond. DE! A srác nekiállt parázni, hogy ezt most ki kell fizetni, és hogy ez milyen ciki, úgyhogy vegyünk már még valamit hozzá elv alapján elkezdett lézengeni a boltba.
Tény, ha az ember fia nem szereti megosztani a külvilággal magánéletét, akkor elég nagy sokkhatás lehet számára a kotonvásárlás - a mai árakat elnézve (480Ft-tól 690Ft-ig a 3db-os kiszerelés normális márkából) inkább a tabletta. De ez ugye nem minden esetben működik.
De mégis, ha akarok valamit, akkor nem vállalom be inkább ezt a kis kellemetlenséget, hogy utána kiélvezzem a termék nyújtotta előnyök minden percét?
Akarsz Te az első lenni? Jól kommunikálsz? Terhelhető vagy? Nyitott vagy az új dolgokra?
Akkor mellettünk a helyed!
Légy tagja dinamikusan fejlődő közösségünknek!
Elvárásaink: 20-27 év közötti, magára igényes,humoros, talpraesett, főzni tudó, házias, művelt
NŐt
keresünk, így nagy betűvel!
Amit nyújtani tudunk: tenyéren hordozás, szeretet, megbecsülés, őszinteség, monogámia.
Jelentkezni kommentben, lehet! A kiválasztás személyes találkozó alapján történik!
2 fő jelentkezését várjuk!
